Rólam
Az én utam
1979-ben születtem Tatabányán, ma is itt élek párommal és nagylányunkkal. Az alkotás mindig része volt az életemnek – már gyermekként is szerettem megálmodni és megvalósítani mindazt, amit szépnek, különlegesnek éreztem.
A divat – és textiltervezés világa vonzott először, – női ruhakészítést, szabászatot és modellezést tanultam. Aztán az élet egy váratlan fordulattal egészen más irányba sodort: közel 25 éve dolgozom pénzügyi területen, független alkuszként. Két külön világ… mégis van bennük valami közös, mindkettő megtanított a precizitásra és az egyedi látásmód fontosságára.
Újrakezdés
Az alkotás öröme nagy kitérő után, felnőttként tért vissza az életembe – épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
Egy reggel arra ébredtem, hogy festenem kell ∼ még aznap ecsetet ragadtam, azóta festek.
Csodák és pillanatok
A világ tele van csodákkal – csak észre kell venni őket. Festményeimben ezeket a pillanatokat keresem. – sokszor elég egyetlen villanás, hogy megszülessen az ihlet.
A műteremben
A műterem az én kis világom, ahol minden kép lassan, türelemmel készül, rétegről-rétegre. Olajfestékkel dolgozom, feszített vászonra, realista stílusban – szeretem, ahogy a részletek életre kelnek, és a színek fokozatosan megtalálják helyüket. A legszebb pillanat, amikor a kép egyszer csak élni kezd.
Inspirációk és hatások
A festészet iránti érdeklődésemet Gulyás László bájos, szeretetteljes alkotásai ébresztették fel. Művei alapozták meg a festészet iránti szenvedélyemet, és motiváltak arra, hogy én is kifejezzem magam ezen a csodálatos nyelven.
Kezdetben autodidakta módon képeztem magam, de idővel lehetőségem nyílt betekintést nyerni kiváló művészek munkásságába.
B. Molnár Annamáriától a csendélet készítésének apró részleteit figyeltem meg, Nagy Krisztián segített elmélyülni az anyagismeret világában, míg Carol Botto a realista festészet alapjaival ismertetett meg.
Mesteremnek Cene gál István príma díjas festőművészt tekintem, akinek személyisége legalább annyira inspiráló, mint művészete. Ő az, aki a festészet iránti szeretetemet egy új dimenzióba emelte, és bölcs útmutatásai által formálom saját, egyedi művészeti világomat.
Mindazt, amit ma tudok a festészetről, neki köszönhetem.
A tehetség ajándék - a fejlődés döntés
Folyamatosan tanulok, gyakorlok, keresem az új kihívásokat.
Rendszeresen részt veszek workshopokon, festőklubokban, alkotótáborokban, ahol inspiráló közösségben dolgozhatok más művészekkel. Szívesen látogatok kiállításokat, galériákat – minden találkozás, beszélgetés új ötleteket, gondolatokat ébreszt bennem.
Munkáimban igyekszem ötvözni az eddig tanultakat, a sajátos látásmódommal.
Törekszem arra, hogy megragadjam a fény és árnyék finom játékának művészetét, és olyan harmóniát teremtsek a vásznon, amely örömet visz a szemlélő szívébe.
Kiállítások, megjelenések
Büszke vagyok rá, hogy festményeim neves hazai galériák kínálatában is helyet kaptak, több alkotásom pedig magángyűjtemények részévé vált, itthon és külföldön egyaránt. Nárcisz című festményem került a legtávolabb, az Egyesült Államokban talált otthonra.
Hálás vagyok, hogy festményeim több csoportos kiállításon is szerepeltek, a vidéki falvaktól kezdve egészen a fővárosi tárlatokig, így lehetőségem nyílt alkotásaimat szélesebb közönség előtt is bemutatni.
Hazai művészeti pályázatokon is megmérettettem magam, ahol képeim elismerésben részesültek, tovább erősítve hitemet az alkotói utam értékében.
Nívódíj 2025
2018-ban csatlakoztam egy különleges közösséghez: a Ceredi Művészeti Alkotótáborhoz, amely azóta minden nyaram része lett – és minden évben az egyik legszebb. A tábor már közel harminc éve működik, az évek során Príma díjas elismerésben is részesült. Igazi ritkaság, hogy egy alkotói közösség ennyi időn át élő, inspiráló és szeretetteljes maradjon. Sokan vagyunk, akik hosszú évek óta együtt alkotunk, tanulunk és fejlődünk itt – Cene gál István festőművész és művészeti vezető, valamint Szabó Gábor alapítványi vezető támogatásával és iránymutatásával.
Idén, 2025-ben különleges megtiszteltetés ért: a tábor történetében első alkalommal adták át a Nívódíjat, hatalmas öröm számomra, hogy én lehettem az első díjazott. Ez az elismerés nemcsak öröm, hanem inspiráló visszajelzés is arra, hogy valóban jó úton járok. A bizalom olyanoktól érkezett, akik értő szemmel és nyitott lélekkel figyelnek.
Nem tudom, lesz-e még díjam valaha – de azt igen, hogy a legfényesebben mindig ez fog ragyogni 💛
